Photoset

praesensperfectum:

kozony:

praesensperfectum:

kozony:

Riga a szecesszió európai fővárosaként emlegeti magát minden lehetséges kiadványban. Bár ez a kiváló marketingérzékre valló faktoid a tényekkel kevéssé korrelál, az igaz, hogy a város legfontosabb századfordulós építésze végtelenül izgalmas életművet hozott össze. Mihail Eisenstein - nem mellesleg a filmrendező Szergej édesapja - elképesztően látványos épületei még úgy is izgalmasak, ha már az ember kicsit kiszeretett a századfordulóból. A fentiek mind tőle vannak, jelentős részben az Alberta utcában, amelynek csaknem teljes páros oldalát ő tervezte.

szerintem a 20. század közepi lejárt balos ideológiákon meg corbusier-mániásokon kívül senki nem szeretett ki a századfordulóból. A századforduló egyáltalán nem volt egy értéktelen korszak, mint ahogy azt a 20. század folyamán próbálták beállítani. Az épületek használhatósága egy más kérdés, de ha valaki  a barokk Prága vagy akár egy panellakás miatt nem reklamál, akkor miért a századforduló miatt. Miért éppen a századfordulóhoz van hozzákötve a súlyos diszfunkcionalizmus képzete (ráadásul elképesztően szűkös, és csak később kifejlesztett funkció-paletta nevében) és nem akármi máshoz. A századforduló lejáratása egész egyszerűen abból fakad, hogy egy nagy kapitalista nemzetállami virágkor volt, és akik a századfordulót fikázzák, azok egész egyszerűen a jelenbeli viszonyulásukat pofázzák el ezen a szimbolikus nyelven. A századforduló egyetlen szerencsétlensége, hogy még nem sikerült történelemmé minősíteni és ezért nem létezik vele kapcsolatban a a külső viszonyulás (ami nem akar igazságot teremteni az események belső alakulásában), mint mondjuk az 1300-as évekhez. 

Anélkül, hogy támadnám ezt a több ponton is támadható, de egyébként izgalmas gondolatmenetet, nyíltan beismerem: én is kiszerettem kicsit a szecesszióból, de ennek egyetlen oka az, hogy az arról szóló könyvem már megjelent. 

nem pont a szecesszióról volt szó, hanem annak apropóján a századfordulóról, ami egy történeti, kultúrtörténeti, társadalmi csomag és én ennek a recepciójáról mondtam valamit. 

még úgy is izgalmasak, ha már az ember kicsit kiszeretett a századfordulóból” 

Én erről a mondatról azt hittem, hogy úgy általában érted, mintha ez egy véglegesen kanonikus és általános ítélet lenne. Nem tudtam, hogy magadról beszélsz. Azt viszont jó lenne, ha legalább jelzésszinten kapnék valamit arról, hogy ez hol támadható, mert ezt így nem tudom megfontolni, vagyis nem beszélhetnék erről soha többé, hiszen elképzelhető, hogy valahol van benne hiba, de azt nem tudom, hogy hol és nem tudom aszerint átgondolni. 

Komolyan?!? Most tényleg elgondolkoztam azon, hogy erre kitérően válaszoljak, ami azzal járna, hogy erről egy elhamarkodott félmondat miatt

s o h a   t ö b b é   n e m   b e s z é l h e t s z.

Ez lenne a végső intellektuális trolling. Milyen lehet soha többé nem beszélni valamiről? Lehet, hogy ki kéne próbálnom. Mondjuk, van egy csomó dolog, amiről nem beszélek, csak azokról nem tudok.

Olyasmikre gondoltam, mint például az, hogy a 20. század folyamán minek próbálták beállítani a szecessziót, erős általánosítás, hiszen ez kifejezetten a modernista építészettörténet-írásra igaz, és a pop art már a hatvanas években felfedezte magának újra, aztán kis késéssel az építészet is. És nekem olyasmi sem rémlik, hogy a súlyos diszfunkcionalizmus képzetét kötötték volna hozzá, de lehet, hogy ez olyasmi, amiről nem olvastam. Inkább a feleslegesség, a hamisság, a szépelgés képzetét kapcsolták, ha már ők kerültek szóba, a corbusiánusok a stílushoz, dehát kik vagyunk mi, hogy e jogukat kétségbe vonjuk? Lényeglátó gesztus felhánytorgatni, hogy a modernisták olyan elvárásokat kértek számon elődeiktől, amelyeket azok kora még nem fogalmazott meg - csakhogy ennek felhánytorgatásával ugyanezt a helyzetet kreáljuk újra. Mindenesetre az utolsó mondatod nagyon szép, azzal teljesen egyet tudok érteni, bár nem lennék annyira bátor, hogy azt mondom: “egyetlen”. 

Photoset

praesensperfectum:

kozony:

Riga a szecesszió európai fővárosaként emlegeti magát minden lehetséges kiadványban. Bár ez a kiváló marketingérzékre valló faktoid a tényekkel kevéssé korrelál, az igaz, hogy a város legfontosabb századfordulós építésze végtelenül izgalmas életművet hozott össze. Mihail Eisenstein - nem mellesleg a filmrendező Szergej édesapja - elképesztően látványos épületei még úgy is izgalmasak, ha már az ember kicsit kiszeretett a századfordulóból. A fentiek mind tőle vannak, jelentős részben az Alberta utcában, amelynek csaknem teljes páros oldalát ő tervezte.

szerintem a 20. század közepi lejárt balos ideológiákon meg corbusier-mániásokon kívül senki nem szeretett ki a századfordulóból. A századforduló egyáltalán nem volt egy értéktelen korszak, mint ahogy azt a 20. század folyamán próbálták beállítani. Az épületek használhatósága egy más kérdés, de ha valaki  a barokk Prága vagy akár egy panellakás miatt nem reklamál, akkor miért a századforduló miatt. Miért éppen a századfordulóhoz van hozzákötve a súlyos diszfunkcionalizmus képzete (ráadásul elképesztően szűkös, és csak később kifejlesztett funkció-paletta nevében) és nem akármi máshoz. A századforduló lejáratása egész egyszerűen abból fakad, hogy egy nagy kapitalista nemzetállami virágkor volt, és akik a századfordulót fikázzák, azok egész egyszerűen a jelenbeli viszonyulásukat pofázzák el ezen a szimbolikus nyelven. A századforduló egyetlen szerencsétlensége, hogy még nem sikerült történelemmé minősíteni és ezért nem létezik vele kapcsolatban a a külső viszonyulás (ami nem akar igazságot teremteni az események belső alakulásában), mint mondjuk az 1300-as évekhez. 

Anélkül, hogy támadnám ezt a több ponton is támadható, de egyébként izgalmas gondolatmenetet, nyíltan beismerem: én is kiszerettem kicsit a szecesszióból, de ennek egyetlen oka az, hogy az arról szóló könyvem már megjelent. 

Text

Találtam még néhány múzeumot a Ligetbe

a múltkori rund után, miközben A miniszter félrelép megy a háttérben :S

PAUL-ERIC SCHIRR-BONNANS ARCHITECTE: Magyar Zene Háza

PAUL-ERIC SCHIRR-BONNANS ARCHITECTE: Múzeumsor a Dózsa György út mentén

MORE Architecture: FotóMúzeum Budapest

Nice Architects: Magyar Zene Háza

DJS Architecture: Magyar Zene Háza

Minimaforms: Magyar Építészeti Múzeum és FotóMúzeum Budapest

AWP Projects: Magyar Építészeti Múzeum és FotóMúzeum Budapest 

LoT Architecture: Ludwig Múzeum és Új Nemzeti Galéria

DRGF Architects: Néprajzi Múzeum

Voir Studio: Néprajzi Múzeum

Photoset

Mária-bazilika, Gdansk. Saját fotók. Jártam már néhány gótikus templomban, de ilyet még sosem éreztem.

Photoset

Riga a szecesszió európai fővárosaként emlegeti magát minden lehetséges kiadványban. Bár ez a kiváló marketingérzékre valló faktoid a tényekkel kevéssé korrelál, az igaz, hogy a város legfontosabb századfordulós építésze végtelenül izgalmas életművet hozott össze. Mihail Eisenstein - nem mellesleg a filmrendező Szergej édesapja - elképesztően látványos épületei még úgy is izgalmasak, ha már az ember kicsit kiszeretett a századfordulóból. A fentiek mind tőle vannak, jelentős részben az Alberta utcában, amelynek csaknem teljes páros oldalát ő tervezte.

Photo
grofjardanhazy:

Greece
in: Hobby, 1963/18
scan: grofjardanhazy

grofjardanhazy:

Greece

in: Hobby, 1963/18

scan: grofjardanhazy

Text

Nyolc óra, Budapest

Mire végeztem a fürdéssel, életem két meghatározó férfia mély álomba merült. Öcsén a Szigetet próbálja kiheverni a nappaliban, R. pedig a kéthetes Riga-Vilnius-Gdansk-Varsó körutat. Szuper volt. Majd rakok fel képeket.

Link

irodista:

Azt hiszem, annyira nem vagyok jól, viszont annyira rosszul sem, hogy ne higgyem azt, hogy lehetek még ennél jobban. Bonyolult az élet? Az, de nem eléggé ahhoz, hogy egyáltalán meg se próbáljuk érteni, ez okoz bonyodalmakat. Nehéz is? Lehetne nehezebb, például ha ugyanezeket a dolgokat kéne…

R. ma, mélyen elgondolkodva az egész napos takarítás után:

Az a baj… hogy olyan lassan lesz rend… és olyan gyorsan rendetlenség…

Photoset

Borsos József: Krematórium, Debrecen, 1932.

Az ország első krematóriuma. 

Végig követett kerékpáron egy fehérpólós, kövér biztonsági őr, amíg fotóztam a temetőben. Mondjuk gyanús a pofám, az igaz. Csak rám kell nézni, s kiderül, hogy szabadidőmben krematóriumokba török be. 

Photoset

Az a helyzet, hogy ez tényleg nagyon szép lett. Már csak írnom kéne róla. Ma. Éjjel. #debrecenistadion #sorrynarancsnemfogmenni